1913-ban Koba­yashi Ichi­zou, a vas­út­vál­la­lat elnöke, hogy növelje az Osza­ká­tól nyu­gatra fekvő Taka­ra­zuka város láto­ga­tott­sá­gát - így a vasút kihasz­nált­sá­gát -, helyi lányok­ból szín­tár­su­la­tot ala­pí­tott. Takarazuka város ked­velt túris­ta­köz­pont volt már akko­ri­ban is.

---

A szín­ház leginkább új, nép­szerű, nyu­ga­tias zenés dara­bo­kat vett át Érde­kes­sége, hogy a sze­replők kizárólag nők­ből állnak. A fér­fi­sze­re­pet csak­úgy, mint a nőit, höl­gyek játsszák. A női eman­ci­pá­ció egy lépcső­fo­ká­nak is tekint­hető, reményt és erőt ad(ott) a nők­nek, hogy egyenlőek és füg­get­le­nek lehes­se­nek.

A Bro­ad­way stí­lu­sá­ban készült dara­bok csil­lo­góak, nagy­sza­bá­súak, szí­né­szei sok sok éves kép­zés után lép­het­nek csak szín­padra. Manap­ság már az ismert és igen köz­ked­velt nyu­gati musi­ca­le­ket viszik szín­padra, mint pél­dául Elisa­beth, de akad­nak sho­jou manga adap­tá­ciók is.

A masz­ku­lin nő hatal­mas devi­an­ci­á­nak szá­mí­tott a szá­zad­for­du­lón, így afféle pol­gár­puk­kasztó, lázadó bélye­get kapott a tár­su­lat, azaz a Takarazuka Kagekidan 宝塚歌劇団, mely Taka­ra­zuka Revüként vagy Taka­ra­zuka Operaként vált ismertté. Nép­szerű­sége újdon­sága és for­ra­dal­mi­sága miatt azon­ban nap­ról napra nőtt, és Taka­ra­zuka a szó­ra­ko­zást keresők váro­sává vált.

A szín­ház fejlő­dé­sé­ben jelentős sze­re­pet ját­szott a Daige­ki­jou, azaz a Nagy­szín­ház meg­épü­lése 1924-ben Taka­ra­zu­ká­ban, majd Toki­ó­ban is. A szín­ház­tör­té­netbe iga­zán első komoly előa­dá­suk, a Mon Paris (1927) után kerül­tek be.

Koba­yashi 1919-ben isko­lát ala­pí­tott, mely a szí­nésznők kép­zé­sét szol­gálta. Szürke, kato­nai jel­legű egyen­ru­há­juk a hábo­rús kor­szakra emlé­kez­tet, hiszen a II. világ­há­bo­rú­ban ezzel pró­bálta közölni a szín­ház nem­zeti jel­le­gét, hogy min­den téren Japán mel­lett áll, és támo­gatja az orszá­got. Már az isko­lá­ban meg­je­le­nik a jel­leg­ze­tes japán hie­rar­chia: az első- és másod­éves tanu­lók között kiala­kul egy­fajta nővér-húg viszony.

Egy év eltel­té­vel a tanu­ló­kat főként fizi­kai meg­je­le­né­sük alap­ján két cso­portra oszt­ják, másod­la­gos nemet kap­nak: lesz­nek, akik a fér­fiak sze­re­pét fog­ják ját­szani, és lesz­nek, akik a nőkét. A fér­fi­sze­re­pet ját­szó szí­nésznő­ket neve­zik oto­ko­yakunak, a nők sze­re­pét ját­szó szí­nésznő­ket musu­meyakunak.

Hogy ki melyik cso­portba kerül, meg­ha­tá­rozza pél­dául a hang, az arc, a meg­je­le­nés, a magas­ság, sőt a sze­mé­lyi­ség is. Egy musu­meya­ku­nál az a leg­fon­to­sabb, hogy minél női­e­sebb legyen.

Az oto­ko­ya­kuk kri­té­ri­u­mai sok­kal maga­sab­bak, hiszen belő­lük vál­nak később a leg­na­gyobb sztá­rok. Egy­ér­telműen maga­sabb­nak kell len­niük, mélyebb han­gú­nak (sokan erős dohány­zás­sal járul­nak hozzá ehhez), szé­le­sebb vál­lú­nak, hosszabb arcú­nak. Haju­kat levá­gat­ják és elsa­já­tít­ják a férfi visel­ke­dés­for­má­kat, azaz magukra öltik a férfi sztereotípiákat. Az oto­ko­yaku a nők szá­mára az ide­á­lis férfi képét kell, hogy nyújtsa, egy­szerűen töké­le­te­sebb­nek kell len­nie, mint a valódi férfinek: jóképűbb­nek, bát­rabb­nak, ked­ve­sebb­nek kell len­nie, hiszen a való­ság­ban a fér­fi­ak­nak elő­jo­gaik miatt nincs iga­zán szük­sé­gük ezekre a tulaj­don­sá­gokra, hogy célba érje­nek. Egy álom­vi­lá­got pró­bál­nak ezzel lét­re­hozni a nők szá­mára.

Ugyanez igaz a musu­meyaku sze­re­pére is. Ott a sza­bad, erős, mél­tó­ság­tel­jes, kecses nőt pró­bál­ják szín­padra vinni, ezzel is álomba rin­gatni a való­ság­ban szi­go­rúan merev kor­lá­tok közé zárt japán nőket.

A szín­ház sza­kít min­den hagyo­mánnyal, és témá­i­ban is újat mutat. A Kabu­ki­ból jól ismert tra­di­ci­o­ná­lis „fehér maszk" is leke­rül a szí­né­szekről, helyét átve­szi a nagyon erős nyu­gati smin­ke­lés. Az előa­dásra jel­lemzőek a roman­ti­kus drá­mák, a hihe­tet­le­nül szí­nes fény­já­té­kok, a gaz­dag szín­pompa, a csil­logó ruhák, az ext­ra­va­gáns dísz­let, az egzo­ti­kum, illetve a tra­gé­di­á­val végződő sze­relmi három­szö­gek. A tömeg­je­le­ne­tek­ben nagyon gaz­dag Taka­ra­zuka Revü véd­je­gye a finálé, mely egy szín­pom­pás, erőtől duz­zadó, hihe­tet­le­nül pörgő Bro­ad­way jel­legű tánc.

Az érint­he­tet­len, tiszta románc szín­háza gyak­ran ad elő olyan dara­bot, mely­ben sze­relmi pár­har­cok dúl­nak a szín­pa­don. Egye­sek sze­rint a Taka­ra­zuka Revü előa­dá­sai sze­xu­á­li­san túlfű­töt­tek, mások sze­rint viszont kiáb­rán­dí­tóan ero­ti­ka­men­te­sek. Ez a japán-nyugati kul­tu­rá­lis massza követ­kez­mé­nye lehet, hiszen egy nyu­gati ember szá­mára való­ban kiáb­rán­dító, hogy a sze­relmi jele­ne­tek­nél a fények elal­sza­nak, csak a dísz­le­tek vál­toz­nak. A merev japán szem­lé­let­hez képest viszont már ez is túl sokat mutat.

A Taka­ra­zuka Revü hamar kinőtte magát, így szük­sé­gessé vált több tár­su­la­tot lét­re­hozni. Ma öt plusz egy tár­su­lat talál­ható a Taka­ra­zuka köte­lé­ké­ben: Hana, Tsuki, Yuki, Hoshi, Sora és a Senka. A tár­su­lat fő sztár­párja a Goru­den Konbi, az arany­pá­ros, azaz a tár­su­lat fő oto­ko­yakuja és musumeyakuja.

Forrás:

http://japanfelderito.hu/japn-sznhz-takarazuka-rev/
http://japanfelderito.hu/takarazuka-rev-ni-sznhz-egy-frfikzpont-trsadalomban-3/ 

A Színház hivatalos honlapját itt találod:

http://kageki.hankyu.co.jp/
http://www.tms.ac.jp/ 

Oldal: A Színházról
~TAKARAZUKAHUNSUBS~ Takarazuka Kagekidan 宝塚歌劇団 Musicalek Magyar Felirattal - © 2008 - 2024 - takarazukahunsubs.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat